|
|
|
|
Bibliák
 Szent István Társulati Biblia
Jób könyve
1. fejezet
I. BEVEZETŐ.
Volt Husz földjén egy Jób nevű férfi. Feddhetetlen, derék ember volt, félte az Istent és kerülte a rosszat. Hét fia és három lánya született. Nagy vagyona volt: hétezer juha, háromezer tevéje, >>
2. fejezet
Történt egy napon, hogy az Isten fiai fölkerekedtek, és az Úr színe elé járultak. Közöttük volt a sátán is. Ekkor az Úr így szólt a sátánhoz: "Honnét kerülsz ide?" A sátán azt felelte az Úrnak: >>
3. fejezet
II. PÁRBESZÉDEK. 1. A VITA ELSŐ MENETE. Jób elátkozza születése napját.
Jób ezután megnyitotta száját, s elátkozta születése napját. Így szólt: Vesszen a nap, amikor világra jöttem, az éj, amelyen azt mondták: "Fiú fogantatott." Igen, legyen az a nap sötétség! >>
4. fejezet
Bizalom Istenben.
Válaszolt, s így szólt a temáni Elifáz: Terhedre van tán, ha beszélünk hozzád? Ki tudná magába fojtani itt a szót? Sokat bátorítottál, hanyatló karoknak újra erőt adtál. >>
5. fejezet
Emeld föl hangodat! Ki ad feleletet? Melyik szenthez akarsz folyamodni? Valóban, bosszúság marja az együgyűt, halálba kergeti haragja a balgát. Láttam, hogy egy bolond gyökeret vert, >>
6. fejezet
Az ember csak maga tudja a baját.
Jób ekkor válaszolt és így szólt: Ha mérlegre tudnám tenni bánatomat, és minden bajomat megmérhetném, tenger homokjánál nehezebbet nyomna. Azért vétettem el szavaimat. >>
7. fejezet
Nem szolgálat az ember sorsa a földön? Nem napszámos módján tölti el napjait? Olyan, mint a rabszolga, ki árnyékba vágyik, olyan, mint a napszámos, ki a bérét várja. >>
8. fejezet
Isten igazságossága.
Ekkor Bildád szólt és így válaszolt: Meddig akarsz még ily módon beszélni? Mint dühöngő vihar, szállnak szádból a szók. Isten tán kiforgathatja a törvényt, >>
9. fejezet
Isten igazságossága és a jog.
Jób akkor válaszolt és így szólt: Igenis jól tudom, hogy a dolog így áll. Lehet Isten előtt embernek igaza? Még ha összeáll is vele vitatkozni, ezer kérdés közül egyre sem ad választ. >>
10. fejezet
Undorral tekintek saját életemre, szabadon hagyom, áradjon panaszom, gyötrődő lelkemet kiöntöm. Esengek Istenhez: Ne ítélj el! Hadd tudjam meg, miért támadtál meg! Hasznod van tán abból, >>
11. fejezet
Isten bölcsessége belátást kíván.
Ekkor a naamai Cofár szólalt meg: Maradhat válasz nélkül ez a szóáradat, adhatunk igazat egy ilyen szájhősnek? Hazug szavad elhallgattatja a férfiakat, nincs, ki szembeszállna gúnyos beszédeddel. >>
12. fejezet
Isten bölcsessége és hatalma.
Jób válaszolt erre és így szólt: Ti valóban bölcs emberek vagytok, sírba száll a bölcsesség, ha ti meghaltok. Nekem is van eszem, akárcsak tinektek, én sem állok hátrább, mint ahol ti álltok. >>
13. fejezet
Nézzétek, szememmel ezt én mind láttam, fülemmel hallottam és jól megjegyeztem. Amiket ti tudtok, azt mind tudom én. Nem állok semmiben hátrább, mint ti álltok. >>
14. fejezet
Minden ember, aki anyától született, szegény a napokban, de jóllakik gonddal. Mint virág kinyílik, azután elhervad, eltűnik, mint árnyék, nincsen maradása. Nyitva tartod te is szemedet fölötte, >>
15. fejezet
2. A VITA MÁSODIK MENETE. Jób szavaival ítéletet von magára.
Temáni Elifáz válaszolt és így szólt: Biztos tudás nélkül beszél-e bölcs ember? Benső világát csak széllel béleli-e, hogy vitázni kezdjen semmit érő szóval és mindenféle mihaszna beszéddel? Sőt, >>
16. fejezet
Menekülés az igazságos Istenhez.
Jób ekkor válaszolt és így szólt: Hallottam már elég efféle beszédet. Vigasztalók vagytok ti itt egytől egyig! Hiú beszédetek soha nem ér véget? Vajon mi ingerelt, hogy szembeszállj velem? >>
17. fejezet
Összetörött immár énbennem a lélek, és miattam gyűlnek egybe a sírásók. Valóban, gúnyolódók céltáblája lettem, s azt kell egyre néznem, hogyan civakodnak. Tégy le óvadékot értem önmagadnál! >>
18. fejezet
A harag hiábavaló.
Válaszul így beszélt a suachi Bildád: Mikor teszel végre pontot beszédedre? Azt gondolod tán, hogy nem merünk szólni? Miért hasonlítasz az állatokhoz minket, miért vagyunk szemedben oktalan állatok? >>
19. fejezet
Jób akkor válaszolt és így szólt: Meddig akartok még gyötörni, kínozni, beszédetekkel egyre marcangolni? Lám, már tízszer is kicsúfoltatok. Hát nem szégyellitek, hogy így rám törtök? Még akkor is, >>
20. fejezet
Az igazságosság nem ismer kivételt.
Naamai Cofár válaszolt és így szólt: Elmém erre válaszolni kíván, nagy bennem emiatt a nyugtalanság. Hallom, szégyenszemre megdorgálnak, s szél ad feleletet meggyőződésemre. >>
21. fejezet
Jób akkor válaszolt és így szólt: Most hát hallgassatok szómra figyelmesen, ebben álljon mostan a vigasztalástok. Hogyha elviseltek, akkor hát szólok, aztán ha szóltam, ám gúnyolódjatok. >>
22. fejezet
3. A VITA HARMADIK MENETE. Isten igazságosan büntet.
Temáni Elifáz válaszolt és így szólt: Hajthat-e az ember hasznot az Istennek? Akinek esze van, csak magának használ. Mit használ az a Mindenhatónak, hogyha jámbor vagy, vajon mit nyer vele, >>
23. fejezet
Isten távolmaradása.
Erre Jób válaszolt és így szólt: Panaszom még ma is keserűen hangzik, súlyosan ránehezül keze sóhajomra. Ó, legalább tudnám, merre találok rá, hogyan juthatnék el a trónusa elé! >>
24. fejezet
Miért nem ad időt a Mindenható, és miért nem látják meg barátai a napjait? A gonoszok eltolják a mezsgyekövet, a pásztort és a nyájat megrabolják. Az árvától elhajtják a szamarát, >>
25. fejezet
A Mindenható dicsőítése.
A suachi Bildád válaszolt és így szólt: Annál a hatalom, annál a borzalom, ki a magas égben fenntartja a békét. Van-e szám számba venni a seregét, s van-e menekvés a támadása elől? >>
26. fejezet
Bildád szavai hiábavalók.
Jób akkor válaszolt és így szólt: Sokat segítettél a tehetetlenen, az erőtlen karnak támaszul szolgáltál; jó tanácsot adtál a tudatlannak, és nagy bölcsességről tettél bizonyságot! >>
27. fejezet
Az ártatlan Jób ismeri Isten hatalmát.
Jób folytatta beszédét és így szólt: Amint igaz, hogy él az Isten, ki elvette igazam, s a Mindenható keserűvé tette a szívem, addig, amíg csak lélegzet van bennem, s Isten lehelete van az orromban, >>
28. fejezet
4. A BÖLCSESSÉG DICSÉRETE. Az ember maga nem tehet szert bölcsességre.
Van hely, ahol ezüstöt találnak, olyan hely is akad, hol aranyat mosnak. Föld mélyéről hozzák felszínre a vasat, és a kövekből rezet olvasztanak. Véget vet az ember (lenn) a sötétségnek, >>
29. fejezet
5. A PÁRBESZÉDEK BEFEJEZÉSE. Jób panasza és védekezése. A) A régi szép napok.
Jób folytatta beszédét és így szólt: Ó, ki hozza vissza a régmúlt hónapokat, a napokat, amikor Isten oltalmazott? Mikor szövétneke fénylett fejem fölött, fényénél hatoltam át a sötétségen. >>
30. fejezet
B) A mostani nyomorúság.
De most kinevetnek a nálam ifjabbak, akiknek az apját arra sem méltattam, hogy juhászkutyámnak megfogadjam. Mit ért volna nekem kezüknek ereje? Eltűnt már belőlük az erőnek telje. Nélkülözés, >>
31. fejezet
C) Jób védekezése.
A saját szememmel szövetségre léptem, hogy soha kívánsággal lányra nem nézek. Különben odafönt mit kapnék Istentől, milyen örökséget a Mindenhatótól? Nem a gonoszokra vár-e a romlás, >>
32. fejezet
III. AZ ELIHU-BESZÉDEK. Elihu veszi át a szót.
A három férfi felhagyott vele, hogy Jóbnak felelgessen, mert igaz volt a saját szemében. Ekkor fölgerjedt a Rám nemzetségből való Barákel fiának, a buzi Elihunak a haragja. >>
33. fejezet
Jób elbizakodottsága.
Tehát, Jób, figyelj most minden egyes szómra, minden beszédemet jegyezd meg magadnak! Lám, szólásra nyitottam a számat, nyelvem máris forog a szám üregében. Bölcs mondásokat súg majd a szívem, >>
34. fejezet
A három bölcs kudarca.
Ezután Elihu folytatta és így szólt: Bölcsek, hallgassátok meg a szavaimat, szakértők, figyeljetek ide! Mert a fülnek meg kell vizsgálnia a szót, úgy, mint ahogy az íny ízleli az ételt. >>
35. fejezet
Az ember tettei nem közömbösek az Isten számára.
Elihu ekkor folytatta és így szólt: Tán helyesnek tartottad, amikor azt mondtad: "Inkább nekem van igazam, nem az Istennek?" Hisz kijelentetted: "Nos, hát mi van abban? Mit ártottam neked, >>
36. fejezet
Jób szenvedésének igazi értelme.
Elihu folytatta és így szólt: Várjál csak egy kicsit, hadd oktassalak ki! Mert tovább is tudok Isten mellett szólni. Távoli forrásból merítem tudásom, és bebizonyítom Teremtőm igazát. >>
37. fejezet
Ezért fogja el a szívem ijedelem, ezért dobog olyan hangosan a helyén. Hallgassátok dörgő hangját figyelemmel, a dübörgést, amely előtör szájából! Végigjáratja az egész ég alatt, >>
38. fejezet
IV. A JAHVE-BESZÉDEK. AZ ELSŐ BESZÉD.
Ekkor az Úr felelt Jóbnak a viharból, és így szólt: Világra szóló tervemet ki homályosítja el oly szavakkal, amelyekből hiányzik a tudás? Nosza, övezd föl, mint a hős, a derekadat! >>
39. fejezet
Tudod-e, mikor ellik a kőszáli kecske? Megfigyelted, mikor vajúdnak az őzek, tudod-e hány hónapig tart a vemhességük? Ismered az időt, hogy mikor ellenek? Csak összegörnyednek és már megellenek, >>
40. fejezet
Akkor az Úr Jóbhoz fordult, s így szólt: A Mindenhatóval pörlekedő meghajol-e vajon? Aki Istent akarja bírálni, feleljen! Ekkor Jób felelt az Úrnak és így szólt: Nézd, parányi vagyok. >>
41. fejezet
Nézd, csalatkozol reménységedben, puszta tekintete legyőzi az embert. Hogyha fölébresztik, dühroham fogja el. Ki volna képes ellenállni neki? Ki maradt épségben, ha vele szembeszállt? >>
42. fejezet
Jób utolsó felelete.
Jób válaszolt az Úrnak, s így szólt: Most már tudom, hogy akármit megtehetsz, nincs gondolat, amely neked lehetetlen. Én borítottam tervedet homályba, olyan szavakkal, amelyekből hiányzik a tudás. >>
Ter - Kiv - Lev - Szám - MTörv - Józs - Bír - Rut - 1Sám - 2Sám - 1Kir - 2Kir - 1Krón - 2Krón - Ezd - Neh - Tób - Jud - Eszt - 1Mak - 2Mak - Jób - Zsolt - Péld - Préd - Én - Bölcs - Sir - Iz - Jer - Siral - Bár - Ez - Dán - Oz - Jo - Ám - Abd - Jón - Mik - Náh - Hab - Szof - Ag - Zak - Mal - Mt - Mk - Lk - Jn - ApCsel - Róm - 1Kor - 2Kor - Gal - Ef - Fil - Kol - 1Tessz - 2Tessz - 1Tim - 2Tim - Tit - Filem - Zsid - Jak - 1Pét - 2Pét - 1Jn - 2Jn - 3Jn - Júdás - Jel
|
|
|
|
