|
|
|
|
Bibliák
 Szent István Társulati Biblia
Apostolok Cselekedetei
16. fejezet
A kisázsiai út
1Eljutott Derbébe és Lisztrába is. Itt találkozott egy Timóteus nevű tanítvánnyal, aki egy hívő zsidó feleségnek és egy görög apának volt a fia. 2A lisztrai és ikóniumi testvérek jó véleménnyel voltak róla. 3Pál magával akarta vinni útitársul, ezért a környékbeli zsidókra való tekintettel körülmetéltette, hisz mindenki tudta, hogy az apja görög volt. 4Ahogy sorra járták a városokat, lelkükre kötötték, hogy tartsák meg a határozatokat, amelyeket az apostolok és a presbiterek hoztak Jeruzsálemben. 5Így az egyházak megerősödtek a hitben, és a hívők száma napról napra nőtt. 6A Szentlélek megtiltotta, hogy Ázsiában hirdessék az Isten szavát, ezért Frigia és Galácia felé vették útjukat. 7Amikor Miziába értek, megkísérelték, hogy Bitiniába utazzanak, de Jézus Lelke nem engedte meg nekik. 8Ezért átvágtak Mizián, és lementek Troászba. 9Éjszaka Pálnak látomása volt: Egy macedón férfi állt előtte, és kérte: "Gyere át Macedóniába, és segíts rajtunk!" 10A látomás után rajta voltunk, hogy mielőbb útra keljünk Macedóniába, mert biztosak voltunk benne, hogy az Isten rendelt oda minket hirdetni az evangéliumot.Pál Filippibe érkezik
11Troászban tengerre szálltunk, és egyenesen Szamotrákiába tartottunk, majd másnap Neápoliszba, 12onnan pedig Macedónia körzetének legfontosabb városába, egy kolóniába, Filippibe. Néhány napig ebben a városban maradtunk. 13Szombaton kimentünk a kapun kívül a folyóhoz, mert úgy véltük, hogy ott van az imádkozóhely. Leültünk és beszélni kezdtünk a körénk gyűlt asszonyokhoz. 14Volt a hallgatóságban egy Tiatira városából való, Lidia nevű, istenfélő bíborárus asszony. Ennek megnyitotta szívét az Úr, hogy hallgasson Pál szavaira. 15Egész háza népével együtt megkeresztelkedett, aztán kért minket: "Ha nézetetek szerint az Úr híve vagyok, térjetek be házamba, és maradjatok nálam." És erővel rá is vett erre minket.Pál és Szilás bebörtönzése
16Egyszer, ahogy az imádkozóhely felé tartottunk, találkoztunk egy jós szellemtől megszállt leánnyal, aki jóslásaival nagy hasznot hajtott gazdáinak. 17Pál után és miutánunk szaladt, és így kiáltozott: "Ezek az emberek a fölséges Isten szolgái, s az üdvösség útját hirdetik nektek." 18Ezt több napon át megismételte. Pál már bosszankodott miatta, hátrafordult és rászólt a lélekre: "Parancsolom neked Jézus Krisztus nevében, menj ki belőle!" Ki is ment akkor mindjárt. 19Amikor gazdái látták, hogy nem húzhatnak belőle több hasznot, megragadták Pált és Szilást, és a fórumra hurcolták, az elöljárók elé. 20Bírák elé állítva így vádolták őket: "Ezek a zsidó emberek zavart keltenek városunkban, 21olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket mi - rómaiak lévén - nem fogadhatunk el, és nem követhetünk." 22A nép is ellenük fordult. A bírák lehúzatták róluk a ruhát, és megvesszőztették őket. 23Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket, s megparancsolták az őrnek, hogy jól vigyázzon rájuk. 24Ez a kapott parancs értelmében a belső börtönbe zárta őket, és a lábukat kalodába szorította.Pál és Szilás kiszabadulása
25Pál és Szilás éjfélkor imádkoztak és zsoltárt énekelve dicsőítették az Istent, a foglyok meg hallgatták őket. 26Hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy a börtön alapjai megremegtek. Az ajtók mind kinyíltak, és mindenkiről lehullott a bilincs. 27Amikor a börtönőr felriadt álmából, s meglátta, hogy a börtön ajtai tárva-nyitva vannak, kihúzta kardját, s meg akarta magát ölni, mert azt hitte, hogy a foglyok megszöktek. 28Pál hangosan rászólt: "Ne tégy kárt magadban, hisz mind itt vagyunk!" 29Az őr világot kért, berohant, és remegve Pál és Szilás elé borult, 30aztán kivezette őket s megkérdezte: "Uraim, mit kell tennem, hogy üdvözüljek?" 31"Higgy Jézus Krisztusban, és üdvözülsz te is, a tieid is!" - válaszolták. 32Aztán hirdették neki és egész háza népének az Isten szavát. 33Az pedig még akkor magához vette őket, éjszaka kimosta sebeiket, s rögtön megkeresztelkedett, hozzátartozóival együtt. 34Aztán házába vezette őket, asztalt terített nekik, s örült egész háza népével, hogy az Isten híve lett. 35Virradatkor a bírák hivatali szolgákat küldtek ezzel az üzenettel: "Engedd szabadon azokat az embereket!" 36A börtönőr ezt rögtön hírül vitte Pálnak: "Üzenték a bírák, hogy engedjelek benneteket szabadon. Menjetek hát, távozzatok békében!" 37Pál azonban így válaszolt: "Ítélet nélkül nyilvánosan megvesszőztettetek és börtönbe vetettetek minket, jóllehett római polgárok vagyunk, s ráadásul most titokban akartok minket elbocsátani? Azt már nem! Jöjjenek és kísérjenek ki maguk minket!" 38A törvényszéki szolgák jelentették e szavakat a bíráknak. Azok meghallva, hogy rómaiak, megijedtek, 39odasiettek, kikísérték őket, kérve, hogy hagyják el a várost. 40A börtönből kiszabadulva Lidiához tértek be, viszontlátva megvigasztalták a testvéreket, és útra keltek.
Magyarázatok Ter 1,1 - Jel 22,21
ELŐSZÓ
A Szentírás új fordítása először 1973-ban jelent meg, ezt több kiadás követte. A mai megváltozott körülmények között szükségesnek látszott, hogy ne csak egy kötetben kerüljön kiadásra, >>
ApCsel 1,1 - ApCsel 28,31
BEVEZETÉS AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEIHEZ
A harmadik evangélium és az Apostolok Cselekedetei eredetileg egy könyvet alkottak, amelyet ma a keresztény kezdet történetének nevezhetnénk. >>
ApCsel 16,1 - ApCsel 16,5
Pál 50 tavaszán újra bejárja azokat a helyeket, ahol előbb járt első útján. Lisztrába érve magával viszi Timóteust, aki mindvégig kedves tanítványa marad. Mivel a zsidók közt is kell működniök, Timóteus felveszi a körülmetélést. Mindenki tudja, hogy görög, vagyis pogány apától, de zsidó anyától származik, és zsidó felfogás szerint a gyermek anyja után örökli annak nemzetiségét. Timóteus atyja ekkor már halott lehetett. Timóteust valószínűleg már az első út alkalmával keresztelte meg Pál.
ApCsel 16,6 - ApCsel 16,10
Frigia és Galácia meglátogatása hosszabb időt vett igénybe. A Szentlélek azonban nem engedte Pált, hogy még északabbra menjen, ahol új munka várt volna rá, hanem Európa felé irányította. A Szentlélek, illetve Jézus Lelke miképp akadályozta meg Pál tervét, nem tudjuk. Lehet, hogy Szilás által, aki próféta volt, vagy látomásban Bitinia Kis-Ázsiában a Fekete-tenger déli részén van, Galácia fölött, míg Mizia a Márvány-tengertől van délre, Bitiniától DNy-ra. Ennek déli részén volt Troász kikötője. Pál látomásában egy macedónt lát, akit valószínűleg ruhájáról ismer fel, és így tudja meg, merre kell útját folytatnia. Troászban csatlakozik hozzá Lukács, innét kezdve a leírás többes szám első személyében van, ez az első "mi" rész.
ApCsel 16,11 - ApCsel 16,15
Szamotrákia sziget Troász és Neápolisz közt a félúton. Neápolisz Filippi kikötője volt. A kikötőből a Via Egnatia nyugat felé vezetett egészen Durazzóig. Ezen az úton indult el Pál Filippibe, amely 12 km-re volt a kikötőtől. Pál 51-ben Filippiben alapította meg az első európai keresztény egyházközséget. Mindig különös szeretettel ragaszkodott ehhez a városhoz. A város lakói nagyjából rómaiak voltak, leszerelt katonák, és ezért jus italicummal volt felruházva. A zsidó előírások szerint, ahol 10 zsidó volt, ott zsinagógát kellett állítani, vagy legalábbis olyan helyen kellett gyülekezniök, ahol víz volt. Ezért ment Pál a folyóhoz. Itt találkozott Lidiával ő az első névről ismert keresztény nő Európában. Tiatirából, Lidia tartomány egyik városából származott, neve tehát csak származására utal.
ApCsel 16,16 - ApCsel 16,24
Filippiben Pál találkozott egy rabszolganővel, akiben jós szellem, vagy mint a görög szöveg mondja: Piton szellem lakott. A görögök a jóslást Apollo istennek tulajdonították, mert a monda szerint legyőzte a Piton kígyót, és ezért ez a mellékneve. A hasbeszélőket is Piton szellemmel ellátottaknak vélték, szent Ágoston szerint a rabszolganő hasbeszélő volt. A szöveg azonban megszállottnak mondja. Mivel anyagi kár érte gazdáit, ezért jelentik fel a bíróságnál, illetve a város vezetőségénél. A várost két férfi kormányozta, prétoroknak (sztratégoi) is nevezték őket és ezeknek vesszőnyalábos szolgák (lictores) álltak rendelkezésükre. A vádnál bizonyos antiszemita hangulatnak adnak kifejezést, amikor zsidó embereknek nevezik őket. A bírák nem vezetnek le rendes peres eljárást, hanem a liktorokkal megvesszőztetik minden különös ítélethozatal nélkül, mert vándor, csavargó embereknek tartották az apostolokat.
ApCsel 16,25 - ApCsel 16,34
Isten földrengés révén szabadítja meg apostolait. A börtön ajtajai kinyíltak, és a falba erősített láncok lehullottak. Az őr öngyilkos akart lenni, de Pál megakadályozta, és még az éjjel megkeresztelte őt háza népével egyetemben, rövid tanítás után.
ApCsel 16,35 - ApCsel 16,40
Másnap titokban el akarják őket bocsátani, azonban Pál római polgárjogára hivatkozva az elöljáróktól elégtételt követel. Ezek megadják a kért elégtételt, mert így könnyebben intézik el az esetet, mintha Pál hivatalos útra terelné. Viszont Pál sem akar Európa földjén úgy megjelenni, mint börtönviselt, mert ez nem használna az ügynek, melyet képvisel. Lukács, úgy látszik, itt maradt Filippiben, mert a 17. versnél megszűnik a "mi" részlet. Talán őt bízta meg az apostol, hogy szervezze meg az újonnan alapított egyházközséget, és csak később csatlakozott újból az apostolhoz.
|
|
|
|
