|
|
|
|
Bibliák
 Szent István Társulati Biblia
Habakuk könyve
3. fejezet
III. AZ ÚR SEGÍTSÉGÉNEK KÉRÉSE
1Habakuk próféta imája. A siralmak dallamára. 2Uram, híred eljutott hozzám. Uram, tetteid megrendítettek; a mi időnkben is vidd őket végbe, a mi időnkben is add őket tudtul! Haragodban is gondolj az irgalomra! 3Közeledik az Isten Támán felől, és Fárán hegyéről a Szent. (Szünet.) Dicsősége elborítja az egeket, méltósága betölti a földet. 4Ragyogása olyan, mint a napfény, kezéből sugarak törnek elő, abban van ereje. 5Előtte pestis jár, a nyomában láz halad. 6Megrendíti a földet, ha feláll, megrémíti a népeket, ha körülnéz. Leomlanak az időtlen hegyek, összedőlnek az örök halmok: az ő útjai ősidőktől fogva. 7Láttam Kusán rémülettől sújtott sátrait, és hogy mint remegtek Midián földjén a házak. 8Uram, talán a folyamok ellen lángolt fel haragod? A tenger ellen indulatod? Ezért szállsz fel lovaidra, és diadalmas szekereidre? 9Íjadat felvontad, a tegzed tele van nyíllal. (Szünet.) Patakokkal szántod fel a földet, 10ha meglátnak a hegyek, megrémülnek. Kiáradnak az örvénylő vizek, a mélység hallatja szavát, kezét magasra emeli. 11Hajlékában marad a nap és a hold, elrejtőzik nyilaidnak csillogása, lándzsáidnak villogása elől. 12Méltatlankodva tiprod a földet, haragodban elgázolod a népeket. 13Kivonulsz, hogy megszabadítsd népedet, hogy megszabadítsd fölkentedet. Romba döntöd a gonosznak házát, egészen a szikláig feltárod alapját. (Szünet.) 14Dárdáiddal átszegezted harcosainak vezérét, akik örömujjongással körüljártak, hogy szétszórjanak minket. Mintha csak rejtekhelyükre mennének, hogy megegyék a szegényt! 15Lovaddal összegázoltad a tengert, a nagy vizek iszapját. 16Meghallottam és megrendült a bensőm. Ajkaim remegtek hallatára, csontjaim elszuvasodtak, lépteim bizonytalanná váltak. Nyugodtan várom a szorongatás napját, amely felkél a minket nyomorgató népre. 17(Nem rügyezik ki többé a fügefa, a szőlő nem hoz többé termést; az olajfa termése elpusztul, a szántóföld nem terem eledelt, a juh kivész az akolból, s ökör sem lesz az istállókban.) 18Én azonban örülök az Úrban, ujjongok üdvözítő Istenemben. 19Az én erőm az Úr, az Isten. A szarvaséhoz teszi hasonlóvá a lábam, felvisz a magasságokba. (Az énekmester szerint. Húros hangszerre.)
Magyarázatok Ter 1,1 - Jel 22,21
ELŐSZÓ
A Szentírás új fordítása először 1973-ban jelent meg, ezt több kiadás követte. A mai megváltozott körülmények között szükségesnek látszott, hogy ne csak egy kötetben kerüljön kiadásra, >>
Hab 3,1 - Hab 3,19
Zsoltár, mely Isten végtelen hatalmát dicsőíti. A felirat, az utolsó megjegyzés és a közben található "Szünet" jelek azt mutatják, hogy a zsoltárt a liturgiában használták.
Hab 3,2
Isten "tettei" azok az események a választott nép történetében, amelyekben az isteni gondviselés különösképpen megnyilvánult.
Hab 3,3
Támán Edom északi része Júda délkeleti határán.
Hab 3,3 - Hab 3,15
A zsoltárnak ez a része Isten személyes megjelenését mondja el (teofánia). A Szentírásban gyakran olvashatunk ehhez hasonló elbeszélést, pl. Kiv 19,16; Iz 40,3.
Hab 3,6
Az "időtlen hegyek és az örök halmok" az ősatyák tartózkodási helyei a Szentföldön. Itt kozmikus jelentést kapnak.
Hab 3,8
Isten megjelenését kozmikus jelek kísérik, vö.: Bír 5,4-5; Zsolt 77,17-20; 114,3-7. A költői képeket valószínűleg a régi teremtéstörténetekből meríti a szerző.
Hab 3,9
A nyilak a villámok. Az íj az erő jelképe (vö.: Ter 49,24).
Hab 3,10
A mélység az ősóceán, mely a teremtéstörténetben szerepel.
Hab 3,16
Az Isten megjelenése félelemmel tölti el a prófétát. Félelme azonban hamarosan örömre változik, az üdvösség és az isteni oltalom biztos reménye miatt.
Hab 3,17
Ez a vers nehezen illeszthető be a szövegösszefüggésbe, ezért későbbi betoldásnak tartják
|
|
|
|
