|
|
|
|
Bibliák
 Szent István Társulati Biblia
Izajás könyve
25. fejezet
Hálaadó imádság
1Uram, te vagy az én Istenem, magasztallak és áldom a nevedet. Mert csodálatos dolgokat vittél végbe, rég eltervezett, hitelt érdemlő és igaz dolgokat. 2Mert romhalmazzá tetted a várost, rommá a megerősített várat. A kevélyek palotája nem város többé, föl nem építik többé soha. 3Ezért erős népek áldanak, s a hatalmas nemzetek városai félik a neved. 4Menedéke lettél a szegénynek, szorongatottságában vára a szűkölködőnek; menedéke a viharban, árnyéka a forróságban; mert az erőszakosak úgy tomboltak, mint a vihar. 5Mint a forróságot a sivatagos földön, úgy törted le a kevélyek tombolását; és mint a hőséget az árnyékos felhő, elnémítottad az elnyomók diadalénekét.A messiási lakoma
6A Seregek Ura minden nemzetnek bőséges lakomát rendez e hegyen. Lakomát, ahol lesz finom bor, zsíros, legjava falat, és erős színbor. 7És leveszi e hegyről a leplet, amely minden népet betakart, és a fátyolt, amely minden nemzetet elborított. 8Örökre megsemmisíti a halált. Istenünk, az Úr letörli a könnyet minden arcról, lemossa népéről a gyalázatot, lemossa az egész földön. Ő, az Úr mondta ezt. 9Azon a napon majd így beszélnek: Íme, a mi Istenünk! Benne reméltünk, hogy megszabadít minket. Ő az Úr, s mi benne bíztunk. Örüljünk és ujjongjunk segítségén! 10Mert az Úr keze megpihen e hegyen, Moábot meg úgy eltiporják a saját földjén, mint a szalmaszálat eltapossák a trágyalében. 11És ha kiterjeszti kezét, mint az úszó úszásra, az Úr megalázza kevélységében, bármilyen ügyesen mozgatja is kezét. 12Magasba nyúló, erős falaidat lerontja, porig alázza, s a földig lerombolja.
Magyarázatok Ter 1,1 - Jel 22,21
ELŐSZÓ
A Szentírás új fordítása először 1973-ban jelent meg, ezt több kiadás követte. A mai megváltozott körülmények között szükségesnek látszott, hogy ne csak egy kötetben kerüljön kiadásra, >>
Iz 25,1 - Iz 25,5
A Júdából, sőt a pogány népek közül megszabadultak háladalt énekelnek az Úrnak az ellenséges város elpusztításáért.
Iz 25,6 - Iz 25,12
Nagyon lelkes és élénk ábrázolása a végső időkben bekövetkező egyetemes üdvösségnek, egy lakoma szimbólumával.
Iz 25,6
A lakoma gyönyörű jelképe annak a szoros kapcsolatnak, mely Istent az összes nemzetekből megváltottakkal egybefűzi. Ez a szimbólum az Újszövetségben is ismert: Mt 8,11; 22,2-14.
Iz 25,7
Eltávolítja a gyászlepelt: megszünteti a nemzetek lelki, vallási vakságát.
Iz 25,8
Megsemmisíti a halált: ezzel tulajdonképpen a boldog halhatatlanságot ígéri meg, melyet az ember az ősszülők vétke miatt vesztett el. Ez a vers az Ószövetség legfontosabb kinyilatkoztatásainak egyike.
|
|
|
|
