|
|
|
|
Bibliák
 Szent István Társulati Biblia
Izajás könyve
40. fejezet
II. A VIGASZTALÁSOK KÖNYVE
A próféta meghívása
1"Vigasztaljátok meg népemet, vigasztaljátok meg!" - ezt mondja Istenetek. 2"Szóljatok Jeruzsálem szívéhez és kiáltsátok oda neki: Véget ért szolgaságának ideje, bocsánatot nyert a gonoszsága, hiszen kétszeresen sújtotta az Úr keze minden bűnéért." 3Egy hang kiált: "Készítsetek utat a pusztában az Úrnak, egyengessétek Istenünk ösvényét a sivatagon át. 4Minden völgyet töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el. Ami egyenetlen, váljék egyenessé, a hegyek ormai legyenek olyanok, akár a völgy. 5Akkor megnyilvánul majd az Úr dicsősége, és minden ember látni fogja. Igen, az Úr szája mondta ezt így." 6Egy hang megparancsolja: "Hirdesd!" Erre megkérdezem: "Mit hirdessek?" "Minden test olyan, mint a fű, és minden szépsége, mint a mező virága. 7Kiszárad a fű, elhervad a virág, ha az Úr lehelete éri. - Valóban, olyan a nép, mint a fű! - 8Kiszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk szava örökké megmarad."Jövendölés az Isten megjelenéséről
9Menj föl egy magas hegyre, te, aki jó hírt viszel Sionnak; emeld föl erősen hangodat, te, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek. Emeld fel hangod! Ne félj! És hirdesd Júda városainak: Nézzétek, a ti Istenetek! 10Íme, Isten, az Úr, eljön hatalommal, karja mindent uralma alá vet. Győzelmének jutalma halad a nyomában, előtte meg a győzelmi jelvények. 11Mint a pásztor, úgy legelteti nyáját. Karjaira veszi bárányait, az ölében hordozza őket, és nagy gonddal vezeti az anyajuhokat.Isten csodálatos nagysága
12Ki mérte meg marokkal a tenger vizét? És arasszal ki mérhetné fel az ég távlatait? A föld porát ki fogta vékába? Ki mérte meg mérlegen a hegyeket, és a dombokat a mérleg serpenyőjén? 13Ki adott tanácsot az Úr lelkének, és mint tanácsadó, ki látta el útmutatással? 14Kit kért meg rá, hogy ossza meg vele a bölcsességet, ki tanította meg a helyes útra, és ki mutatta meg neki az okosság ösvényét? 15Lám, a nemzetek olyanok előtte, mint a vízcsepp a vödörben, csak annyit számítanak, mint porszem a mérlegen, a szigetek íme annyit érnek, mint a porszem. 16Libanon nem volna elég tüzet rakni, sem vadjai nem volnának elegendők égőáldozatnak. 17A nemzetek mind semmik a színe előtt, mihaszna semmiségnek számítanak a szemében. 18Kihez hasonlíthatnátok az Istent; és milyen képmást alkothatnátok róla? 19A bálványt mesterember önti ki, aztán az aranyműves bevonja aranylemezzel, és ezüstláncokat aggat rá. 20Az ügyes képfaragó művész értékes pálmafát keres magának, olyan fát választ ki, amely nem rothad el, s ebből állít bálványt, nehogy meginogjon. 21Nem tudjátok és nem hallottatok róla? Nem hirdették nektek kezdettől fogva? Nem tudtok a föld teremtéséről? 22Ő az, aki a földkerekség fölött trónol, amelynek lakói csak olyanok előtte, mint a sáskák. Ő terítette ki, mint valami leplet, az eget, s kifeszítette, mint a lakósátrat. 23Ő az, aki a fejedelmeket is semmivé teszi, és megsemmisíti a föld kormányzóit. 24Alighogy elülteti, alighogy elveti őket, és alighogy gyökeret ver törzsük a földben: hirtelen csak rájuk fú, erre elszáradnak, aztán a szél, mint a pelyvát, elsodorja őket. 25"Kihez tudtok hasonlítani? És ki lehetne hozzám hasonló?" - mondja a Szent. 26Emeljétek föl tekinteteteket és lássátok: Ki alkotta mind a csillagokat? Ő, aki elvezeti seregüket, megszámolja őket, és nevén szólítja valamennyit; hatalma és nagy ereje miatt el nem marad egy sem.A gondviselés hatalma
27Miért mondod ezt, Jákob, miért beszélsz így, Izrael: "Sorsom el van rejtve az Úr elől, és igazságom elkerüli Istenem figyelmét"? 28Hát nem tudod és nem hallottad még, hogy örökkévaló Isten az Úr? Ő teremtette a föld határait. Nem lankad el és nem fárad el, s bölcsessége kifürkészhetetlen. 29Erőt ad a fáradtaknak, és gyámolítja a kimerültet. 30Még a fiatalok is elfáradhatnak, ellankadhatnak, az ifjak is összeeshetnek erőtlenül. 31De akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak ki, járnak-kelnek, de nem lankadnak el.
Magyarázatok Ter 1,1 - Jel 22,21
ELŐSZÓ
A Szentírás új fordítása először 1973-ban jelent meg, ezt több kiadás követte. A mai megváltozott körülmények között szükségesnek látszott, hogy ne csak egy kötetben kerüljön kiadásra, >>
Iz 40,1 - Iz 40,31
A 40-55. fejezet az Izajás-könyv II. fő részét alkotja. Történelmi, irodalmi, és a tanításra vonatkozó meggondolások alapján ma általános a vélemény, hogy ez a rész nem a VIII. században élt Izajástól származik, hanem a babiloni fogság vége felé, a VI. században élt ismeretlen nevű prófétától. Ez a próféta azonban Izajás késői tanítványának, és bizonyos fokig utánzójának tekinthető. Ezért történhetett meg írásaik egy kötetbe való összegyűjtése. A szerző ott élt maga is a babiloni fogságban, s honfitársait a hazatérés reményével vigasztalta.
Iz 40,1 - Iz 40,11
Ez a bevezető perikópa az Úr ünnepélyes kijelentéseit tartalmazza, melyeket a prófétához, illetve népéhez intéz, s amelyekkel a babiloni fogságból való szabadulást meghirdeti. Egyúttal a próféta meghívását is halljuk, aki a későbbiekben kiváló hirdetője lesz az Úr nagyságának és népét vezérlő irgalmának.
Iz 40,1
A fejezet első szavai alapján kapta az Izajás-könyv II. fő része a Vigasztalások könyve nevet.
Iz 40,2
Jeruzsálem itt a fogságban élő nép szimbóluma.
Iz 40,3
A kiáltó hang magától az Úrtól származik. A puszta a szír-arab sivatag, mely Babilóniát Palesztinával összeköti. Mint annak idején Egyiptomból, most is maga az Úr lesz népének vezére a hazavezető úton (Iz 46,3-4; Jer 16,14-15). Ezt a szöveget az evangelisták Keresztelő Szent Jánosra alkalmazzák (Mt 3,3; Jn 1,23).
Iz 40,5
Az Úr dicsősége maga az Úr, amint kinyilvánítja az emberek előtt fölséges hatalmát.
Iz 40,6 - Iz 40,8
Párbeszéd az Úr és meghívott prófétája között. Istenünk szava itt a közeli szabadulásra vonatkozó ígéret.
Iz 40,9
Költői leírás a közeli szabadulásról és hazatérésről. A Sionnak jó hírt vivő próféta úgy látja, hogy maga Isten halad hazatérő népe élén.
Iz 40,11
Az Úrnak, mint népe pásztorának képe, a nép iránti irgalmas szeretetet ábrázolja.
Iz 40,12 - Iz 40,26
Az itt következő költői kérdések az Úr összehasonlíthatatlan fölségét és isteni tulajdonságait, főleg mindenhatóságát és a világ fölötti uralmát mutatják be. Ezek a tulajdonságai szolgálnak biztosítékul, hogy megvalósítja a hazatérésre vonatkozó ígéreteit.
Iz 40,18
A bálványokkal ellentétben az Urat nem lehet ábrázolni. Ő szellemi természetű lény.
Iz 40,19 - Iz 40,20
Ez a két vers itt nehezen illik bele a szövegösszefüggésbe, bár a bálványok tehetetlenségének gondolata gyakori ezekben a fejezetekben.
Iz 40,25
A Szent jelző Istennek gyakori neve Izajás könyvének első részében. Ez is igazolja a két főrész eszmei rokonságát.
Iz 40,27 - Iz 40,31
A fogságban levők könnyen elcsüggedtek. Nekik szólnak ezek a bátorító szavak: bízni kell a mindenható Istenben.
|
|
|
|
