|
|
|
|
Bibliák
 Szent István Társulati Biblia
János evangéliuma
1. fejezet
Előszó
1Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, 2ő volt kezdetben Istennél. 3Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. 4Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. 5A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel. 6Föllépett egy ember, az Isten küldte, s János volt a neve. 7Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. 8Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. 9(Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. 10A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. 11A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. 12Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, 13akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. 14S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be. 15János tanúbizonyságot tett róla, amikor azt mondta: "Ez az, akiről hirdettem: Aki nyomomba lép, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én." 16Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva. 17Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk. 18Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.I. AZ ELSŐ HÚSVÉT
Keresztelő János első tanúságtétele
19János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, s megkérdeztették: "Ki vagy?" 20Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: "Nem én vagyok a Messiás." 21Ezért megkérdezték tőle: "Hát akkor? Talán Illés vagy?" "Nem vagyok" - felelte. "A próféta vagy?" - Erre is nemmel válaszolt. 22Így tovább faggatták: "Akkor ki vagy? Választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?" 23Ezt felelte: "A pusztában kiáltó szó vagyok: Egyengessétek az Úr útját", amint Izajás próféta mondta. 24A küldöttek a farizeusoktól jöttek, 25s tovább kérdezgették: "Akkor miért keresztelsz, ha nem vagy sem a Messiás, sem Illés, sem a próféta?" 26János így válaszolt: "Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, 27aki a nyomomba lép, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani." 28Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt. 29Másnap, amikor látta, hogy Jézus feléje tart, így szólt: "Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit. 30Róla mondtam: A nyomomba lép valaki, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. 31Én sem ismertem, de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy megismertessem Izraellel." 32Ezután János tanúsította: "Láttam a Lelket, amint galamb alakjában leszállt rá a mennyből, s rajta is maradt. 33Magam sem ismertem, de aki vízzel keresztelni küldött, azt mondta: Akire látod, hogy leszáll a Lélek s rajta is marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni. 34Láttam és tanúskodom róla, hogy ő az Isten Fia."Az első tanítványok
35Másnap megint ott állt János két tanítványával, 36s mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: "Nézzétek, az Isten Báránya!" 37E szavak hallatára a két tanítvány Jézus nyomába szegődött. 38Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: "Mit akartok?" Így feleltek: "Rabbi - ami annyit jelent, mint Mester -, hol lakol?" 39"Gyertek, nézzétek meg!" - mondta nekik. Elmentek vele, megnézték, hol lakik, s aznap nála is maradtak. A tizedik óra körül járhatott. 40A kettő közül, aki János szavára követte, az egyik András volt, Simon Péter testvére. 41Reggel találkozott testvérével, Simonnal, s szólt neki: "Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet", s 42elvitte Jézushoz. Jézus ráemelte tekintetét, s így szólt hozzá: "Te Simon vagy, János fia, de Kéfa, azaz Péter lesz a neved." 43Másnap Galilea felé tartva találkozott Fülöppel. Felszólította: "Gyere és kövess!" 44Fülöp Betszaidából, András és Péter városából való volt. 45Fülöp találkozott Natánaellel és elmondta neki: "Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták írnak, a názáreti Jézust, Józsefnek a fiát." 46"Jöhet valami jó Názáretből?" - kérdezte Natánael. "Gyere és győződjél meg róla!" - felelte Fülöp. 47Amikor Jézus meglátta Natánaelt, amint feléje tartott, ezt mondta róla: "Lám, egy igazi izraelita, akiben nincs semmi álnokság." 48Natánael megkérdezte tőle: "Honnét ismersz?" Jézus így válaszolt: "Mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak, a fügefa alatt voltál." 49Natánael erre felkiáltott: "Rabbi (azaz: Mester), te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!" 50Jézus ezt felelte neki: "Mivel megmondtam, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel. De nagyobb dolgokat is fogsz még látni." Majd hozzátette: 51"Bizony, bizony mondom nektek: Látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, s az Isten angyalai föl- s leszállnak az Emberfia fölött."
Magyarázatok Ter 1,1 - Jel 22,21
ELŐSZÓ
A Szentírás új fordítása először 1973-ban jelent meg, ezt több kiadás követte. A mai megváltozott körülmények között szükségesnek látszott, hogy ne csak egy kötetben kerüljön kiadásra, >>
Jn 1,1 - Jn 21,25
BEVEZETÉS SZENT JÁNOS EVANGÉLIUMÁHOZ ÉS LEVELEIHEZ
AZ EVANGÉLIUM
A negyedik evangélium tárgyát és irodalmi műfaját a 20,31-ben található első befejezés ismerteti. >>
Jn 1,1
Szent János Jézus Krisztusnak nem az időben és e világban való megjelenésével kezdi evangéliumát, hanem visszatér a "kezdethez", amikor még nem volt anyag, s így nem volt világ, nem volt tér és idő, de az Isten örök akaratából az ő "legyen" szavára létrejött a világ... Ebben a kezdetben már volt az Ige a Logosz, Jézus Krisztus isteni természete.
Jn 1,1 - Jn 1,18
Az Ige a magyar nyelvben ma elsősorban az egyik szófajt jelöli. De eredetileg annyit jelentett, mint "szó", "beszéd", s az eredeti szövegben ugyanezt jelenti a "Logosz". Erről a "Logoszról" sokan beszéltek abban a korban, amikor Szent János evangéliumát megírta. A Logosz, az Ige szó tehát nem volt ismeretlen azok előtt, akiknek Szent János az írását szánta: Kis-Ázsia keresztényei előtt sem. Amikor Szent János a testben megszületett, értünk kereszthalált szenvedett, föltámadt és a mennybe visszatért Jézus Krisztus örök isteni természetéről szóló előszavát megírta, alkalmasnak találta a Logosz, Ige szót annak a Jézusnak megjelölésére, akiben két természet egyesült.
Jn 1,1 - Jn 1,5
Ez az előszó első része, melyben Szent János a legmélyebb természetfölötti kinyilatkoztatott igazságokat fejtegeti. Kezdetben, tehát a teremtés és az idő előtt volt már az Ige. Ő nem lett, nem időben keletkezett, őt nem teremtette az Isten: ő kezdettől fogva volt. Éppen ezért az Ige részese az örök isteni természetnek, s az Istennél volt, mint a Szentháromság második Személye. Amikor az Atya végtelen hatalmával létrehozta a világmindenséget, akkor a teremtés nagyszerű isteni művének közvetítője a Fiú, az Ige volt. Ő volt minden teremtett dolog mintaképe. Őbenne élet volt, a gazdag isteni élet, ezért lehetett közvetítő a teremtésben, ezért forrása az Ige minden létnek és életnek. Az Igéből kiáradó, természetfölötti, kegyelmi élet a bukott, a halál sötét éjszakájában vándorló emberiség számára az élet világossága volt. De a bűnös, az istentelen világ, nem fogta föl az Ige világosságát.
Jn 1,6 - Jn 1,13
Az első öt versben Jézus öröktől fogva való isteni természetének titkairól beszélt Szent János, itt pedig arról, hogy az Ige miként jött ebbe a világba. A világba látható formában belépő Igének volt egy előfutára, Keresztelő Szent János, aki tanúságot tenni jött, hogy az emberek számára vezető legyen Krisztushoz. A tulajdonába jött, mert a világ a teremtés révén az övé, és övé különösképpen az Ószövetség választott népe, s ez a saját népe megtagadta Megváltóját, nem hitt Jézus Krisztusban. Azoknak azonban, akik befogadták, azaz hittek benne, hatalmat adott, hogy újjászülessenek egy új, természetfölötti életre, mely által Isten gyermekeivé lesznek.
Jn 1,14 - Jn 1,18
Az előszó utolsó, harmadik részében Szent János rövidena megtestesült Igének a megváltói működését írja le. Az örök isteni Ige testté lett. "Emberré lett" helyett azért használja Szent János a "testté lett", sőt szóról szóra "hússá" lett, kifejezést, hogy hangsúlyozza Jézus Krisztus valóságos emberségét, aki ti. nemcsak látszólag vett föl emberi testet és természetet, nemcsak látszólag járt közöttünk, nemcsak látszólag szenvedett és halt meg, hanem aki mindenben hozzánk hasonló lett, a bűnt kivéve. Szent János, az apostolok és a kortársak látták Jézus Krisztus dicsőségét, látták és megismerték, hogy az emberi formában mutatkozó Jézus nem puszta ember, hanem az Atyaisten Egyszülötte, akiben minden kegyelemnek és igazságnak a teljessége volt. A kegyelemnek és az igazságnak ebből az isteni kimeríthetetlen teljességéből, forrásából merítettünk mindannyian, akik a hit által ré-szesültünk a megtestesült Ige megváltásában. Az Ószövetségben Isten Mózesen keresztül adta népének a törvényt, de ez a törvény nem adott kegyelmet, nem hozott megváltást az elesett embernek.
Jn 1,19 - Jn 1,34
Mivel Szent János tudja azt, hogy az ő evangéliumának olvasói ismerik Keresztelő János személyének és működésének adatait, azért már az előszóban is csak általánosságban beszél róla. Itt röviden leírja, miként teljesítette hivatását, s miként tett tanúbizonyságot világosan és félreérthetetlenül Jézus megváltói szerepe és isteni méltósága mellett.
Jn 1,19 - Jn 1,28
Az első tanúbizonyság ideje Jézus negyvennapos böjtje s a Jordánban való megkeresztelkedése utánra teendő (Mt 3,13-17). Keresztelő János ekkor a Jordánon túli Betániában működött. Enneka helységnek pontos helyét ma már nem tudjuk megállapítani, dea név jelentéséből (hajónak a háza) arra következtethetünk, hogya Jordánnak azon a részén rév volt, ahol az embereket átszállították a folyón. A zsidók szó Szent János evangéliumában Jézus Krisztussal szembenálló, hitetlen népet és vezetőit jelöli meg. Itt a zsidó nép legfőbb vallási testületének, a főtanácsnak küldötteiről van szó. János nyíltan és világosan megvallja, hogy nem ő a Megváltó, a Krisztus. Mivel pedig abban az időben a zsidók azt hitték, hogy a Messiás eljövetele előtt újra el fog jönni Illés próféta, azért a küldöttek az iránt is érdeklődtek, nem ő-e a visszatért Illés. Mert nem ő az a nagy Tanító, akinek eljöveteléről Mózes jövendölt (MTörv 18,15-18).
Jn 1,29 - Jn 1,34
Keresztelő János másnap már nem a küldöttek, hanema köréje sereglő egész nép előtt tesz tanúbizonyságot Jézus mellett, amikor a feléje közeledő Krisztus Urunkra rámutat: "Nézzétek, az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit!" E szavakkal megmondja, hogy Izajás jövendölése Jézus Krisztusban teljesedik be. Jézus az, aki utána lépett föl ugyan, de aki már nemcsak vízzel, hanem egyszersmind Szentlélekkel keresztel, akinek a keresztsége meghozza a bűnök bocsánatát és a Szentlélek kegyelmét árasztja szét a hívő lelkében.
Jn 1,35 - Jn 1,42
János tanúságtételének első eredménye az volt, hogy tanítványai közül ketten Jézus nyomába szegődnek. A két tanítvány közül csak az egyiket nevezi nevén az evangélista: Andrást, Simon Péter testvérét. A másik tanítvány viszont nem más, mint maga Szent János, aki az evangéliumában sosem nevezi meg, hanem legtöbbször csak úgy jelöli magát: "a tanítvány, akit szeretett Jézus". Az egész elbeszélésből világosan látszik, hogy azt csak szem- és fültanú írhatta. A Jézusnál tett egésznapi látogatása után András először testvérével, Simonnal találkozott, s boldogan viszi őt az Úrhoz, aki rögtön új nevet ad neki: Kéfa lesz ezentúl a neve, az arám szó sziklát jelent. Az új név adása az Ószövetség világában mindig annyit jelent, hogy az illetőt az Isten valami különleges új szerepre, feladatra választja ki.
Jn 1,43 - Jn 1,51
Másnap Jézus Galileába indult, valószínűleg a kánai menyegzőre, s útközben találkozott Fülöppel, aki Andrásnak és Péternek a falujából, Betszaidából való volt. Nem elégszik meg azonban azzal, hogy maga hisz Jézusban, hanem barátját, Natánaelt is rá akarja vezetni a hitre. Natánael (magyar jelentése: Isten ajándéka) valószínűleg azonos azzal a Bertalannal, aki az apostolok között Fülöp után következik, s akinek Bertalan neve tulajdonképpen csak annyit jelent héberül. Tolomainak a fia, Natánaelnek tehát Tolomai volt az apja. Natánael csodálkozva hallja Jézus szavait, s még jobban megrendíti az, hogy a Mester az ő életének egy régi eseményéreutal, mely valahol egy fügefa alatt történt vele. Ez aztán fölébreszti lelkében a hitet, megvallja, hogy Jézus az Isten Fia, azaz a Megváltó, az Ószövetségben megígért Messiás. Ígéretet kap, hogy nagyobb csodákat is láthat majd, s meggyőződhet arról, hogy Jézusban való-sággá válik az, amit Jákob pátriárka álmodott az égig érő létráról (Ter 28,10 kk.).
|
|
|
|
