|
|
|
|
Bibliák
 Szent István Társulati Biblia
János evangéliuma
14. fejezet
Jézus és az Atya
1Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek! 2Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. 3Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. 4Hisz ismeritek oda az utat, ahová megyek." 5Erre Tamás azt mondta: "Uram, nem tudjuk, hova mégy, hát hogy ismerhetnénk az utat?" 6"Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet - válaszolta Jézus. - Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. 7Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek, de mostantól fogva ismeritek és látjátok." 8Erre Fülöp kérte: "Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk." 9"Már oly régóta veletek vagyok - felelte Jézus -, és nem ismersz, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát is látta. Hogy mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? 10Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok s az Atya bennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, s a tetteket is az Atya viszi végbe, aki bennem van. 11Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, s az Atya bennem. Ha másképpen nem, legalább a tetteimért higgyétek. 12Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem, sőt még nagyobbakat is végbevisz, mert az Atyához megyek, 13s amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban, 14bármit kértek a nevemben, megteszem nektek.Jézus megígéri a Szentlelket
15Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat, 16én meg majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad. 17A világ nem kaphatja meg, mert nem látja és nem ismeri. De ti ismeritek, mert bennetek van és bennetek marad. 18Nem hagylak árván benneteket, hanem visszajövök hozzátok. 19Rövid idő, s a világ nem lát többé, ti azonban láttok, mert én élek, és ti is élni fogtok majd. 20Azon a napon majd megtudjátok, hogy Atyámban vagyok, ti bennem, s én bennetek. 21Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki." 22Ekkor Júdás - nem az iskarióti - megkérdezte: "Uram, hogy van az, hogy nekünk akarod magad kinyilatkoztatni, nem a világnak?" 23Jézus így folytatta: "Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni. 24Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat. A tanítás, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. 25Ezeket akartam nektek mondani, amíg veletek vagyok. 26S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek. 27Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen. 28Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek, örülnétek, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. 29Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörtént volna, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek. 30Már nem beszélek soká nektek, mert közeleg a világ fejedelme. Rajtam nincs hatalma. 31De a világ így tudja meg, hogy szeretem az Atyát, és végbeviszem, amivel az Atya megbízott. Keljetek föl, menjünk innét!
Magyarázatok Ter 1,1 - Jel 22,21
ELŐSZÓ
A Szentírás új fordítása először 1973-ban jelent meg, ezt több kiadás követte. A mai megváltozott körülmények között szükségesnek látszott, hogy ne csak egy kötetben kerüljön kiadásra, >>
Jn 1,1 - Jn 21,25
BEVEZETÉS SZENT JÁNOS EVANGÉLIUMÁHOZ ÉS LEVELEIHEZ
AZ EVANGÉLIUM
A negyedik evangélium tárgyát és irodalmi műfaját a 20,31-ben található első befejezés ismerteti. >>
Jn 14,1 - Jn 14,12
Itt kezdődik a búcsúbeszéd első része. S ebben az első vigasztaló gondolat az, hogy Jézus nem örökre válik el apostolaitól. Érthető az apostolok szívének nyugtalansága, hiszen az szakad el tőlük, aki nélkül három éven keresztül el sem tudták képzelni az életüket. Amellett szívükre nehezedik az árulás árnyéka s az a jövendölés, hogy még ők is megbotránkoznak Mesterükben, Péter meg háromszor is megtagadja. Jézus tehát a gyászos eseményekről figyelmüket a távolabbi jövő felé irányította. Az apostoloknak nem szabad elkeseredniük, bizalmuknak és reményüknek két alapja van: az Istenben való hit, s ami ettől elválaszthatatlan, Jézusban való hit. Amikor Jézus bemegy mennyei dicsőségébe, akkor egyszersmind helyet készíta tanítványainak, s újra el fog jönni, hogy magához vegye tanítványait.
Jn 14,13 - Jn 14,17
A második vigasztaló gondolat a Szentlélek megígérése. Előzőleg Jézus biztosítja tanítványait arról, hogy bármit kérnek az ő nevében, megkapják az Atyától. Jézus nevében imádkozni annyit jelent, mint őbenne imádkozni, úgy imádkozni, mint ő teljesen Istenre hagyatkozni. De hogy valaki így tudjon imádkozni, ahhoz nem elegendő az emberi erő, hogy valaki így fölül tudjon emelkedni az önző földi vágyakon, ahhoz túl gyenge az ember, ahhoz kell a Szentlélek kegyelme.
Jn 14,18 - Jn 14,27
A harmadik vigasztaló gondolat a tanítványok számára, s egyszersmind az egész Egyház számára a Jézussal való misztikus egyesülés. Addig is, míg elkövetkezik második eljövetelének dicsőséges napja, nem hagyja árván tanítványait és Egyházát. A tanítványok élete és sorsa, az Egyház élete és sorsa egybenő Jézussal, misztikusantitokzatos és természetfölötti módon, de mégis valóságosan, hiszen az Egyház az ő titokzatos teste. (Lásd erről bővebben a 15,1-8-nál.)
Jn 14,28 - Jn 14,31
E sorok megismétlik a már előzőleg kifejtett gondolatokat, mint ahogy a búcsúzó sokszor ismétli ugyanazokat a szavakat és vigasztalásokat. Az apostoloknak örülniük kell azon, hogy Jézus az Atyához megy, mert az Atya nagyobb nála. Nagyobb, nem az isteni természet szerint, melyben az Atya, Fiú és Szentlélek egy és oszthatatlan, hanem emberi természete szerint.
|
|
|
|
