|
|
|
|
Bibliák
 Szent István Társulati Biblia
János evangéliuma
19. fejezet
1Erre Pilátus előhozatta Jézust és megostoroztatta. 2A katonák töviskoszorút fontak, a fejére tették, és bíborszínű köntöst adtak rá. 3Aztán elé járultak, és így gúnyolták: "Üdvözlégy, zsidók királya!" Majd arcul ütötték. 4Pilátus ismét kiment, és így szólt hozzájuk: "Nézzétek, elétek vezetem. Értsétek meg: nem találom semmiben sem bűnösnek." 5Jézus töviskoronával, bíborpalástban jött ki. Pilátus rámutatott: "Íme, az ember!" 6Mihelyt meglátták, a zsidók és a szolgák elkezdtek kiabálni: "Keresztre vele, keresztre vele!" Pilátus ismét szabadkozott: "Vigyétek el és feszítsétek meg ti! Én nem találom bűnösnek." 7De a zsidók nem tágítottak: "Nekünk törvényünk van, s e törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát!" 8Ennek hallatára Pilátus még jobban megijedt. 9Visszament a helytartóságra, és újra megkérdezte Jézustól: "Honnan való vagy?" Jézus nem válaszolt neki. 10Pilátus kérdőre vonta: "Nekem nem felelsz? Hát nem tudod, hogy hatalmam van rá, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy keresztre feszíttesselek?" 11Jézus csak ennyit mondott: "Nem volna fölöttem hatalmad, ha onnan felülről nem kaptad volna. Ezért annak, aki a kezedre adott, nagyobb a bűne."Jézus halálra ítélése
12Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy szabadon bocsássa. A zsidók azonban ordítottak és fenyegetőztek: "Ha elbocsátod, nem vagy a császár barátja! Mert aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak!" 13E szavak hallatára Pilátus kivezettette Jézust. Elfoglalta a bírói széket a köves udvaron, amelyet héberül Gabbatának hívnak. 14Húsvét előkészületi napja volt, a hatodik óra körül járt. Így szólt a zsidókhoz: "Nézzétek, a királyotok!" 15De újra elkezdtek ordítani: "Halál rá! Halál rá, keresztre vele!" Pilátus megkérdezte: "Keresztre feszíttessem a királyotokat?" De a főpapok tiltakoztak: "Nincs királyunk, csak császárunk!" 16Erre kiszolgáltatta nekik, hogy feszítsék keresztre.A keresztre feszítés
Ezzel átvették Jézust.
17Maga vitte keresztjét, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak. 18Ott keresztre feszítették, s két másikat is vele, jobb és bal felől, Jézust meg középen. 19Pilátus feliratot is készíttetett, és a keresztfára erősítette. Ez volt a felirat: "A názáreti Jézus, a zsidók királya!" 20A feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol fölfeszítették Jézust, közel volt a városhoz, héberül, latinul és görögül volt írva. 21A zsidó főpapok azért kérték Pilátust: "Ne azt írd, hogy a zsidók királya, hanem azt, hogy azt mondta magáról: a zsidók királya vagyok." 22De Pilátus azt felelte: "Amit írtam, azt megírtam!"Sorsot vetnek Jézus ruhájára
23Amikor a katonák fölfeszítették Jézust, fogták ruhadarabjait és négy részre osztották, minden katonának egy-egy részt, majd a köntösét is. A köntöse varratlan volt, egy darabból szőve. 24Ezért megegyeztek egymás közt: "Ne hasítsuk szét, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen." Így teljesedett be az Írás: Ruhámon megosztoztak egymás közt, és köntösömre sorsot vetettek. A katonák valóban így tettek.Jézus anyja
25Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt és Mária Magdolna. 26Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: "Asszony, nézd, a fiad!" 27Aztán a tanítványhoz fordult: "Nézd, az anyád!" Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány.Jézus halála
28Jézus tudta, hogy már minden beteljesedett. De hogy egészen beteljesedjék az Írás, megszólalt: "Szomjazom!" 29Volt ott egy ecettel teli edény. Belemártottak egy szivacsot, izsópra tűzték és a szájához emelték. 30Amint Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: "Beteljesedett!" Aztán lehajtotta fejét és kilehelte lelkét.Megnyitják Jézus oldalát
31Az előkészület napja volt. A zsidók arra kérték Pilátust, töresse meg a keresztre feszítettek lábszárát és vetesse le őket a keresztről, nehogy szombaton is a kereszten maradjanak a holttestek, az a szombat ugyanis nagy ünnep volt. 32El is mentek a katonák, és megtörték a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt fölfeszítettek. 33Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg a lábszárát, hanem 34az egyik katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belőle. 35Aki látta, az tett róla tanúságot és igaz a tanúsága. Tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. 36Mert ez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: "Csontját ne törjétek!" 37Vagy egy másik helyen: "Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak."Jézus temetése
38Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt - bár a zsidóktól való félelmében csak titokban -, arra kérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Így elment és levette a testet. 39Nikodémus is elment, aki annak idején éjszaka kereste föl (Jézust), s vitt mintegy 100 font mirha- és aloékeveréket. 40Fogták Jézus testét és a fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. Így szoktak a zsidók temetni. 41Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, s a kertben egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit. 42Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt ide temették Jézust.
Magyarázatok Ter 1,1 - Jel 22,21
ELŐSZÓ
A Szentírás új fordítása először 1973-ban jelent meg, ezt több kiadás követte. A mai megváltozott körülmények között szükségesnek látszott, hogy ne csak egy kötetben kerüljön kiadásra, >>
Jn 1,1 - Jn 21,25
BEVEZETÉS SZENT JÁNOS EVANGÉLIUMÁHOZ ÉS LEVELEIHEZ
AZ EVANGÉLIUM
A negyedik evangélium tárgyát és irodalmi műfaját a 20,31-ben található első befejezés ismerteti. >>
Jn 19,1 - Jn 19,16
Az ostorozás a rómaiaknál a keresztre feszítést megelőző büntetés volt, Pilátus azonban ez alkalommal azért ostoroztatta meg Jézust, mert azt remélte, hogy a népnek és a vezetőknek a szíve majd megesik az agyongyötört ember láttára, s megelégszenek ennyivel. A rómaiak elismerték a meghódított népek vallásának törvényeit, s most ezen a címen követeli a fellázított tömeg Jézus halálát. Pilátus erre babonás módon arra gondol, hogy talán valami földön járó félisten áll vele szemben, amilyen esetekről a pogány regék meséltek, s még jobban megrémült. Az újabb kihallgatás csak megerősíti Pilátus meggyőződését és szándékát, hogy elbocsássa az Urat. S ekkor jönnek elő az utolsó ütőkártyával: Ha elbocsátod, nem vagy a császár barátja... Megfenyegetik Pilátust azzal, hogy bevádolják Tiberius csá- szárnál, mint egy lázadónak és a császár ellen felkelést szítónak bűntársát. Pilátus nagyon jól tudta, hogy ez mit jelent. Tiberius, főleg uralkodásának vége felé (Kr. u. 14-37-ig volt császár) a legkegyetlenebbül torolt meg minden legkisebb vétséget is, mely ellene irányult. Pilátus erre engedett. A "lithosztrotosz" görög szó olyan helyet jelöl, mely mozaikszerűen kövekkel van kirakva, a héber Gabbata szó pedig kiemelkedő, magaslaton fekvő helyet jelent. 1931-32-ben kiásták az Ecce Homo bazilika és árvaház alatt azt a nagy, kb. 2500 m2 területű belső udvart, mely valamikor az Antonia-várhoz tartozott. Ez a vár volt a nagy ünnepek alkalmával a római helyőrség tartózkodási helye, ahonnan könnyen ellenőrizhették az ünnepre zarándokló nagy tömeget, hogy lázadást ne szíthasson.
Jn 19,17 - Jn 19,30
A címtáblára írták az elítélt nevét és bűnét. Ezt viselte a keresztúton s ezt függesztették föl keresztjére. Jézus köntöse mivel egy darabban szőtt és nem összevarrott volt, értékes ruhadarabnak számított, ezért nem osztotta el négyfelé a keresztrefeszítést végző négy katona, hanem sorsot vetettek rá, ahogy ezt a Zsolt 22,19 megjövendölte. Mária, Kleofás vagy Alfeus felesége Szűz Máriának "testvére" volt, ami nem azt jelenti, hogy édestestvére lett volna, hanem valószínűleg csak rokoni viszonyt jelöl (nem hívhattak egy családban két leányt Máriának!).
Jn 19,31 - Jn 19,42
A mózesi törvény szerint a kivégzett embert még aznap el kellett temetni (MTörv 21,22 kk.). Ezen a napon a temetéssel különösen sietni kellett, mert a húsvétnak - s egyszersmind a szombatnak is - előkészületi napja volt, amikor is naplemente után már semmi fajta nehéz munkát, így pl. temetést sem volt szabad végezni. Mivel pedig a keresztre feszítettek rendszerint csak hosszú szenvedés után (volt eset, hogy 24 órán túl) haltak meg, azért kérik a zsidó főpapok Pilátust arra, hogy törjék össze a megfeszítettek csontjait. A katonák ehelyett lándzsával átdöfték Jézus oldalát, melyből vér és víz folyt ki. Arimateai József valószínűleg Nikodémussal együtt a főtanács tagja volt (Mk 15,43), de mindketten csak titokban mertek Jézussal tartani. Most azonban a halál után mindketten bátran kiálltak, és igyekeztek elvégezni a temetés kegyeletes szertartását, úgy, ahogy a zsidóknál szokás volt. 100 font megfelel kb. 32 kg-nak, ami igen nagy mennyiség, s Szent János nem is mondja, hogy ezt mind fölhasználták volna.
|
|
|
|
