|
|
|
|
Bibliák
 Szent István Társulati Biblia
Máté evangéliuma
25. fejezet
Példabeszéd a tíz hajadonról
1A mennyek országa hasonlít a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és a vőlegény elé mentek. 2Öt balga volt közülük, öt pedig okos. 3A balgák lámpásukat ugyan elvitték, de olajat nem vittek bele. 4Az okosak lámpásukkal együtt olajat is vittek korsójukban. 5A vőlegény késett, így valamennyien elálmosodtak és elaludtak. 6Éjfélkor kiáltás hallatszott: Itt a vőlegény, menjetek ki elébe! - 7Erre a szüzek mind fölkeltek, és rendbe hozták lámpásukat. 8A balgák kérték az okosakat: Adjatok egy kis olajat! Lámpásunk kialvóban van. - 9Nem adunk - felelték az okosak -, mert akkor nem lesz elég se nekünk, se nektek. Menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak. 10Míg odavoltak vásárolni, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzőre. Ezzel az ajtó bezárult. 11Később megérkezett a többi szűz is. Beszóltak: Uram, Uram, nyiss ki nekünk! 12De ő így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek benneteket. 13Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.A talentumokról szóló példabeszéd
14Úgy lesz, mint azzal az emberrel, aki idegenbe készült. Összehívta szolgáit, s rájuk bízta vagyonát. 15Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak csak egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. 16Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, s másik ötöt nyert rajta. 17Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. 18Aki egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette urának pénzét. 19Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott. 20Jött, aki öt talentumot kapott, és felmutatta a másik öt talentumot: Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta. - 21Jól van, te hűséges, derék szolga - mondta neki ura. - Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! 22Jött az is, aki két talentumot kapott, s így szólt: Uram, két talentumot adtál, nézd, másik kettőt szereztem. - 23Jól van, te hűséges, derék szolga. Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! 24Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Ez így beszélt: Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy. Aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál. 25Ezért félelmemben mentem, elástam a földbe talentumodat. Itt van, ami a tiéd. - 26Te mihaszna, lusta szolga! - kiáltott rá ura. - Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, s ott is gyűjtök, ahol nem szórtam. 27Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza. 28Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! 29Mert annak, akinek van, még adnak, hogy bőven legyen neki; akinek meg nincs, attól még amije van is, elveszik. 30Ezt a mihaszna szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.Az utolsó ítélet
31Amikor eljön dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján. 32Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól. 33A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. 34Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! 35Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. 36Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. 37Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? 38Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? 39Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? 40A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. 41Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely a sátánnak és angyalainak készült. 42Mert éhes voltam, s nem adtatok ennem. Szomjas voltam, s nem adtatok innom. 43Idegen voltam, s nem fogadtatok be. Nem volt ruhám, s nem ruháztatok fel. Beteg és fogoly voltam, s nem jöttetek el meglátogatni. 44Ekkor ezek is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesen vagy szomjasan, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, s nem voltunk szolgálatodra? 45Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek. 46Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre."
Magyarázatok Ter 1,1 - Jel 22,21
ELŐSZÓ
A Szentírás új fordítása először 1973-ban jelent meg, ezt több kiadás követte. A mai megváltozott körülmények között szükségesnek látszott, hogy ne csak egy kötetben kerüljön kiadásra, >>
Mt 1,1 - Lk 24,53
BEVEZETÉS A SZINOPTIKUS EVANGÉLIUMOKHOZ
Az evangélium szó jóhírt, örömhírt jelent. Jézus Krisztus az üdvösség örömhíréről beszélt, >>
Mt 1,1 - Mt 28,20
Az evangélium felirata a legnagyobb valószínűség szerint nem a szent szerzőtől származik, hanem későbbi eredetű, de már a II. században megvolt, amint ezt a II. >>
Mt 25,1 - Mt 25,13
Máté sajátja a tíz szűzről szóló példabeszéd. A zsidó menyegzői szokás szerint a vőlegény kíséretével útnak indult a menyasszony szüleinek háza felé. Ha a vőlegény messzebb lakott, akkora menyasszony részéről is elindult a menet, melyben a nyoszolyóleányok vettek részt. A két menet vagy találkozott egymással, vagya menyasszony menete megvárta a vőlegényt egy helyen, s ezután közösen vonultak be a lakodalmas házba. Itt is ilyen menetről van szó. A példabeszédnek allegória jellege van. A tíz leány jelképe a keresztény embernek, aki várja Krisztust a halál órájában. Ha késik Krisztus, az nem jelentheti az éberség feladását: lámpájuknak elegendő olajjal kell rendelkeznie - ez a megszentelő kegyelem -, hogy Krisztust fogadhassák. Az ilyenek vonulnak be az örök életre, míg akik nem rendelkeznek a megszentelő kegyelemmel, nem mennek be.
Mt 25,14 - Mt 25,30
Máté sajátja, de a Lk 19,12-27-ben közölt példabeszéd hasonlít rá. Minden ember Istentől különböző adományokat, talentumokat kap. Ezeket gyümölcsöztetni kell, s a halál órájában számot kell adni róluk. A példabeszédben szereplő ember az Úr Jézus, a szolgák az emberek. Az Úr szava: Menj be urad örömébe, kiemeli a szolgát a rabszolgasorsból, és magához teszi hasonlóvá. Akinek van, kap... az Isten bőkezű a vele szemben fáradságot nem kímélőkkel, míg a méltatlanoktól elveszi azt is, amit eddig kaptak. A külső sötétség a kivilágított ünnepi teremmel szemben jelenti a büntetés helyét.
Mt 25,31 - Mt 25,46
Máté sajátja. Az utolsó ítéletet Krisztus, az Emberfia tartja. Az utolsó ítéleten minden ember, minden nép jelen lesz, s megtörténik a jók és rosszak szétválasztása. Isten az embert örök boldogságra teremtette, ezért mondja a jóknak: vegyétek birtokba... Figyelemre méltó, hogy Jézus az irgalmasság testi cselekedetei alapján ítéli meg az embereket, mert a hit a szeretetben nyilvánul meg. A mennyországa világ kezdete óta az emberek számára, míg a pokol elsősorban az ördög és angyalai számára készült. A jutalom örök, éppen úgy a büntetés is, ennek jellegét az örök tűz határozza meg. Nem szűnik meg soha, éppen úgy, mint az örök jutalom sem. A jutalomról így ír szent Pál: "Szem nem látta, fül nem hallotta, ember szívébe fel nem hatolt, amit Isten készített azoknak, akik őt szeretik" (1Kor 2,9). A mennyországi jutalomnak a legnagyobb fokát színről színre való látása és bírásajelenti.
|
|
|
|
