|
|
|
|
Bibliák
 Szent István Társulati Biblia
Zsoltárok könyve
18. fejezet
A KIRÁLY GYŐZELMI ÉNEKE
1(A karvezetőnek - Dávidnak, az Úr szolgájának zsoltára. Ennek az éneknek szavait az Úrnak énekelte, miután az Úr kimentette ellenségeinek és Saulnak a kezéből.) 2Így szólt: Szeretlek, Uram, erősségem, [te megmentesz az erőszaktól]. 3Az Úr menedékem, váram, szabadítóm. Istenem, sziklám, hozzá menekülök. Védőpajzsom, üdvösségem záloga, mentsváram, 4akit magasztalok. Az Úrhoz kiáltok és biztonságban vagyok elleneimtől. 5Körülvettek a halál örvényei, Béliál hullámai rémítettek, 6az alvilág kötelékei körülfontak, a halálos hurkok rám csapódtak. 7Kínomban az Úrhoz kiáltottam, Istenemhez emeltem szavam. Ő meghallotta hangomat szent templomából, panaszom elért a füléhez. 8Akkor megingott a föld és megremegett, a hegyek alapjai megrendültek, (remegés fogta el őket lángoló haragjától.) 9Lehelete füstölgő felhő volt, szájából pusztító tűz lövellt, [izzóvá tette a parazsat]. 10Lehajtotta az egeket és leszállt, lába sötét felhőn nyugodott. 11Kerubtól hordozva szállt tova, a szelek szárnyán suhant. 12Köntöse: sötétség, amely körülfogta, öltözéke: sötét víz, sűrű felhő. 13Az előtte járó fényességből jégeső és izzó parázs tört elő. 14Mennydörgésben szólt az Úr az égből, a Magasságbeli hallatta szavát. 15Kilőtte nyilait és szétszórta ellenségeit, villámot lövellt és eltiporta őket. 16Akkor megnyíltak a tenger mélységei, a föld alapjai felszínre kerültek: a fenyegetésedtől, Uram, leheletednek haragos zúgásától. 17Kinyújtotta kezét a magasból és felém nyúlt, kimentett a vizek mélyéről. 18Elragadott ádáz ellenségeimtől, gyűlölőimtől, akik erősebbek nálam. 19A veszély napjaiban rám támadtak, de az Úr védelmemre kelt. 20Kivezetett a szabadba, szabadulást hozott, mert szeretett. 21Így viszonozta az Úr igaz voltomat. Megjutalmazott, mert tiszta a kezem. 22Hiszen az Úr útjait követtem, nem fordultam el Istenemtől. 23Minden parancsát szem előtt tartottam, törvényét soha el nem utasítottam. 24Vétek nélkül jártam színe előtt, a bűntől távol tartottam magam. 25Így viszonozta az Úr igaz voltomat, mert látta, hogy tiszta a kezem. 26Jósággal közeledsz a jóhoz, az igazhoz igaz vagy. 27A tisztával tisztán bánsz, a hamissal azonban hamis módra. 28A leigázott népnek szabadulást hozol, a gőgös tekintetet megalázod. 29Igen, te vagy világosságom, Uram, Istenem, te megvilágítod sötétségemet. 30Veled bástyákat ostromlok, Istenemmel falakat ugrok át. 31Isten útja egyenes, az Úr szavát a tűz kipróbálta, pajzsa ő mindenkinek, aki nála keres menedéket. 32Ki az Isten, ha nem az Úr? Ki a szikla, ha nem a mi Istenünk? 33Isten felövezett erővel, feddhetetlenné tette utamat. 34Lábam gyorssá tette, mint a szarvas lábát, biztos magaslatra vezetett fel. 35Kezemet harcra tanította, s hogy karom acélhúrt feszítsen, azt parancsolta. 36Üdvösséged pajzsát adtad nekem. [jobbod erősen tartott], jóságod naggyá tett engem. 37Lépteim alá széles utat adtál, lábam nem botladozott. 38Üldöztem ellenségeimet s utolértem őket, nem tértem vissza, míg meg nem semmisültek. 39Lesújtottam őket, s nem keltek föl többé, a lábam alatt összeroskadtak. 40A harcra felöveztél bátorsággal, ellenfeleimet alám aláztad. 41Ellenségeimet megfutamítottad, s akik gyűlöltek, azokat semmivé tettem. 42Kiáltottak, de nem jött szabadító, hívták az Urat, de nem hallotta meg szavuk. 43Én pedig szétvertem őket, mint a szél a port, s mint az utca sarát, letapostam őket. 44Kiragadtál a lázongó tömegből, és a népek fejévé tettél. A népek, amelyeket nem ismertem, szolgáim lettek, 45és első szavamra engedelmeskedtek. Az idegenek fiai kegyemet keresték, 46az idegenek fiai elsápadtak félelmükben, s remegve jöttek elő váraikból. 47Éljen az Úr, áldott legyen az én sziklám, dicsőség üdvöm Istenének! 48Isten, aki elégtételt adott nekem, aki a népeket meghódoltatta előttem. 49Te, aki haragos ellenfeleimtől megmentettél s az erőszak emberétől elragadtál. 50Ezért áldalak, Uram, a népek előtt, dicsőséget zengek nevednek. 51Hiszen nagy győzelmet adtál királyodnak, kegyes voltál fölkentedhez, Dávidhoz és nemzetségéhez, mindörökké.
Magyarázatok Ter 1,1 - Jel 22,21
ELŐSZÓ
A Szentírás új fordítása először 1973-ban jelent meg, ezt több kiadás követte. A mai megváltozott körülmények között szükségesnek látszott, hogy ne csak egy kötetben kerüljön kiadásra, >>
Zsolt 1,1 - Zsolt 150,5
BEVEZETÉS A ZSOLTÁROK KÖNYVÉHEZ
Izrael szomszédaihoz - Egyiptomhoz, Mezopotámiához és Kánaánhoz - hasonlóan kezdettől fogva művelte a lírai költészet minden faját. >>
Zsolt 18,3
A szikla gyakori megjelölése Istennek, ő a biztos alapja a szövetségnek, s egyszersmind pajzsa, védője népének.
Zsolt 18,7
A jeruzsálemi templom Isten szentélye a világfeletti Isten itt különös módon jelen van, azért mondja, hogy onnan meghallja szavát.
Zsolt 18,9 - Zsolt 18,16
Isten világfelettiségének és hatalmának leírása. Hasonló leírás: Zsolt 29; 97,2-6; Bír 5,4.
Zsolt 18,11
A kerub a frigyszekrény díszítő alakja s egyben az Isten udvartartásához tartozó szellemi lények megjelölése (Zsolt 80,2; 99,1). A befejező sorokat a Messiás végső győzelmére vonatkoztatták.
|
|
|
|
