|
|
|
|
Bibliák
 Szent István Társulati Biblia
Zsoltárok könyve
44. fejezet
AZ ÜLDÖZÖTT NÉP PANASZA
1(A karvezetőnek - Korach fiainak tanítókölteménye.) 2Isten, hallottuk saját fülünkkel, atyáink beszéltek nekünk a tettekről, melyeket az ő napjaikban, a hajdani időben 3a kezed végbevitt. Elűztél népeket, őket pedig letelepítetted. Elpusztítottál népeket, őket meg naggyá tetted. 4Nem saját kardjukkal hódították meg a földet, nem a saját karjuk szerezte a győzelmet. A te jobbod volt az, hatalmas karod, s fényességes arcod, mert szeretted őket. 5Istenem és királyom vagy, te szerzel győzelmet Jákobnak. 6Általad űztük el ellenségeinket. A te nevedben tiportuk le azokat, akik ellenünk támadtak. 7Nem íjamban bíztam, a kard nem menthetett meg, 8te szereztél győzelmet az ellenség felett, te semmisítetted meg azokat, akik gyűlöltek bennünket. 9Minden időben Istennel dicsekedtünk, mindenkor a te neved dicsőítettük. 10De most elvetettél, megaláztál minket, Istenünk, már nem vonulsz együtt seregünkkel. 11Hagytad, hogy meghátráljunk ellenségünk előtt, és így gyűlölőink zsákmányhoz jutottak boldog szívvel. 12Kiszolgáltattál, mint áldozatra szánt juhokat, szétszórtál bennünket a pogányok közé. 13Eladtad népedet alacsony bérért, és keveset nyertél ebből a cseréből. 14Szomszédaink előtt gúny tárgyává tettél, nevetséges példává azok előtt, akik körülöttünk laknak. 15Szállóigévé tettél a pogányok számára, s a népek csóválják a fejüket rajtunk. 16Gyalázatom előttem lebeg szüntelen, szégyenpír borítja arcomat. 17Hallanom kell, hogy szidnak és átkoznak ellenségeim és támadóim. 18Ez mind ránk tört, s mégsem feledtünk el, szövetségedet nem szegtük meg. 19Szívünk nem fordult el tőled, lépteink ösvényeidről nem tértek le, 20amikor megvertél a sakálok földjén, amikor elborítottál a halál sötétségével. 21Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, ha idegen istenek felé tártuk volna ki kezünket: 22Isten nemde látta volna, ő, aki a szívek mélyére lát? 23Nem, miattad tipornak szüntelen. Úgy néznek ránk, mint áldozatra szánt juhokra. 24Kelj föl, miért alszol, Uram, kelj föl és ne taszíts el mindörökre! 25Miért rejted el arcodat? Miért feledkezel el nyomorunkról és kínjainkról? 26Hiszen lelkünket a porba taposták, testük a földhöz tapadt. 27Kelj föl, siess segítségünkre, irgalmasságodban szabadíts meg minket!
Magyarázatok Ter 1,1 - Jel 22,21
ELŐSZÓ
A Szentírás új fordítása először 1973-ban jelent meg, ezt több kiadás követte. A mai megváltozott körülmények között szükségesnek látszott, hogy ne csak egy kötetben kerüljön kiadásra, >>
Zsolt 1,1 - Zsolt 150,5
BEVEZETÉS A ZSOLTÁROK KÖNYVÉHEZ
Izrael szomszédaihoz - Egyiptomhoz, Mezopotámiához és Kánaánhoz - hasonlóan kezdettől fogva művelte a lírai költészet minden faját. >>
Zsolt 44,1 - Zsolt 44,27
A dicső múlt és a sötét jelen szembeállítása. A templom elpusztult, a népet Babilonba hurcolták. Isten "keveset nyert a cseréből", mert megszűnt az áldozat (13. vers).
Zsolt 44,20
A sakálok földjén, azaz a pusztában. A 18-23. vers valószínűleg későbbi betoldás és a makkabeusi kor üldöztetésére gondol.
|
|
|
|
